Egy átlagos történelem óra volt, valamikor a 60-s években, amikor a piramisok építését tanultuk. Kis ábra a történelem könyvben a rabszolgák nehéz munkájáról:

Pálcika emberke, volt úgy 35 kg, visz a vállán egy kb. 25 tonnás kődarabot. Elcsodálkoztam és megkérdeztem a tanártól:

Ez hogyan lehetséges?

Ő azt válaszolta:

  • Ne kérdezősködj, csak tanuld meg!

Igen nagy csalódás volt ez akkoriban a számomra, de elindított egy úton. Azóta ugyanis mindent felülbírálok és megkérdőjelezek. Semmit nem hiszek el elsőre, hanem utána járok, keresem, kutatom az igazságot. Minden információt ellenőrzök. Sajnos azt tapasztalom, még sok ilyen esemény volt, amiben nem feltétlenül az igazság jutott el hozzám. Fájdalmas dolog rájönni, mennyi hazugság között éljük az életünket.

„ A világ nem olyan, mint amilyennek tűnik. És egyébként is itt az ideje, hogy az ember kitörjön önmaga leszűkített kereteiből és felnőjön azzá, akit az Isten állítólag saját hasonlatosságára teremtett.”

 Purisaca Golenya Ágnes

Azok az információk, melyekről kiderül, hogy nem felelnek meg a valóságnak, megbillentik addigi hit rendszerünket, bizonytalanná teszi életünket, esetleg félelemmel tölt el minket. A hiszékeny ember azonosul azzal, amit lát vagy hall és ennek megfelelően éli napjait. Tudatalattija oly módon van befolyásolva, ami akarata ellenére meghatározza viselkedési normáit. Figyeljék meg, hogyan reagálnak egy robbantásokkal, verekedésekkel teli film nézésekor, vagy miképpen hat önökre egy reklám, amiben esznek, isznak, stb. Figyelnünk kell ezekre a hatásokra és tudnunk kell őket kezelni. A harag és az indulat is a mi hibánk, az okot magunkban kell keresni, még akkor is, ha az azt kiváltó ok, (tv, rádió, újság) a tudatalattinkon keresztül jutott el hozzánk, és ha foglalkozunk vele, energiát adunk neki. Hogy mit engedünk be, mi döntjük el. Amikor az egónk hatalmaskodik felettünk, azt mindig megbánjuk. Az egónak ugyanis pont az a célja, hogy elvigyen a feladatunktól. Felelősek vagyunk a saját éltünkért, ezért fontos, hogy az adott pillanatban jól döntsünk. A szívünk adja a megfelelő választ, ezt hívjuk: Megérzésnek. Aki a belső sugallatára hallgat és nem a saját akaratát (egóját) érvényesíti, az jól dönt. Nem csalódik, nem enged be hamis információt és nem érik veszteségek. Napjai kiegyensúlyozott, boldog és szeretet teli. A szeret nem csak önmagunk iránt fontos, hanem embertársaink felé is. Itt nem „szerelemről” van szó, hanem egy átfogó egyetemes érzésről, ahol a másik elfogadása teljesen természetes. Nem kritizál, nem bírál, csak elfogad. Megérti, hogy a másik ember is a sorsát éli, feladatait igyekszik megélni és e közben velünk is kapcsolatba kerülve tükröt tart nekünk. Ezt nehéz tudomásul venni, de ezért vagyunk itt a földön, hogy megtanuljuk.

Mivel nincsenek véletlenek, minden esemény a fejlődésünket szolgálja, még a viták, a veszekedések is, és nagyon fontos, ezekből tanulni kell. A felelősség pedig, nem ruházható át. Mindenkinek fel kell vállalnia önmagát, fel kell fedeznie a saját képességeit és túl kell lépni azokon a dolgokon, amik eddig visszatartották. Nem azt kell mondani: Jó, megpróbálom, hanem: Rendben, megteszem.  A gondolat ereje, hatalma nagyon erős. Életünk minden napját szabad akaratunk és saját gondolataink határozzák meg, ezért nagyon fontos, hogy az tudatos és megfontolt legyen. Minden negatív gondolat, cselekedet visszaüt, ezért ezekkel óvatosan kell bánni, mert előbb- utóbb szembejön velünk. A negatív események megbillentik biztonságérzetünket, és szellemi fejlődésünket gátolják, aminek eredménye: földhöz ragadt, anyagi világban hívő, egoista emberek. Az egó nagyon erős hatással van a földi életünkre, a próbatételek pedig igen nehezek. Az emberek azért betegek, mert minden tudásukat csak az érvényesülésük érdekében használják fel és nincsenek tekintettel senki másra.

 Az önző, egoista gondolkodás, lelki problémához, majd fizikai betegséghez vezet. Amikor a gondolatunk jó, segítséget kapunk a kozmikus világból, megértjük, mi-miért történik, mi a belső ok és megtaláljuk a megoldást is a problémára. Ma már az orvosok is felismerték, hogy a betegségek alapja lelki eredetű, pszichoszomatikus okokra vezethető vissza. A testi elváltozások a gondolatok és érzések hatására alakulnak ki. A gondolat hatalma annyira erős, hogy egy fenntartott negatív gondolattal simán megbetegíthetjük magunkat. (tagadások) Aztán csak állunk bután és nem értjük, mi történt. A betegség segítségünkre van, soha nem jelenik meg „véletlenül”. A lelki problémákat minden esetben jelzi a testünk, amire, ha nem figyelünk oda, akkor egyre súlyosabb tünetekben megnyilvánulva mutatkozik. A tünetekben megjelenő lelki sérülések okával csak és kizárólag önmagunknak kell azonosulni, azt senki mással nem kell megosztani. Azonban a felvállalása, megértése, máris javulást eredményez! Hiszen, ha megértik, miért kapták, már nincs rá szükség. Minden betegséget mi idézünk elő, így önmagunkat meggyógyítani is csak mi magunk tudjuk, ha akarjuk. Gyógyszerekkel, műtétekkel csak a tünetet nyomjuk el, de a lelki probléma illetve a betegség lelki megfelelője ott marad és egy másik betegségben megnyilvánulva tovább adja a jelzéseit. Ezért nagyon fontos, hogy észrevegyük és figyeljünk rá. A fizikai világban, egóval hárított esemény megélése betegségben sokkal könnyebb, ezért választjuk ezt a lehetőséget. A baj csak az, hogy nem tudatosan tesszük, hanem csak menekülünk, hárítunk egy eseményt. Ilyenkor szoktunk csodálkozni, miért kapjuk a pofonokat. A tudatosságból lehet tanulni, a hárításból nem.

Gondolatainkkal, cselekedeteinkkel idézzük elő az eseményeket, így teremtve meg a saját valóságunkat. A hit, mindenki életében fontos szerepet kap. Nem a templomokra, egyházakra kell gondolni, ez attól teljesen független. Önmagunkban kell hinni!

Mindenki a saját életét, a saját feladatát éli. Feladatunk, életünk tökéletesítése céljából vagyunk itt, melynek során kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akik segítenek a megvalósításban. Ez, mindenkire igaz! Senkivel sem találkozunk véletlenül, bármilyen is a megítélése a másikkal való történésnek. Nincs jó vagy rossz, csak FELADAT van. Minden eseményből tanulni kell.

Aki szerencsés és van családja, annak kicsit könnyebb, bár ezt kevesen látják be. Az a jó, ha a család életi meg az analógiákat illetve az eseményeket, de ugyanakkor azt is meg kell értenie mindenkinek, hogy nem mástól kell várni a segítséget, a megváltást, mert az csak önámítás. A megoldás bennünk van, magunkban kell keresni. A belsőhang, amit fel kell fedezni önmagunkban, majd hallgatni, figyelni rá. Ez minden esetben a szívünk szava. 

 „Megbocsátani annyit jelent, hogy belátod: a téged ért sérelem nem a véletlen műve. Akár karmikus következménye valamely korábbi cselekedetednek, akár olyan lecke, amit csak azért vállaltál magadra, mert más módon nem sikerült megtanulnod valamit, mindenképpen szükséged volt rá. Ez a felismerés segít a tovább lépésben”

Idézet- Balogh Béla: Végső valóság című könyvéből

 

Életünk célja:

Megtanulni, negatív körülmények között is jónak lenni,

Másokat elfogadni és szeretetben élni.

 

A cikk szerzői jogvédett, másolása Tilos!