Régen volt, de még emlékszem a gyermekkoromra. Sok érdekes dolog történt velem, amiknek akkoriban nem tulajdonítottam jelentőséget. Igazából nem is lett volna senki, akivel megbeszéljem, így túlléptem rajtuk. Azonban a sors úgy érezte, nem azért strapálja magát, hogy tovább menjek, így 24 éves koromban hozott egy olyan álmot, amire már felfigyeltem. Szerencsére volt egy kedves kolléganőm, aki segített a megfejtésben. Ő már akkoriban foglalkozott azokkal a dolgokkal, amikkel én még csak ismerkedtem. Az álmom elindított egy úton, amin a mai napig nagy léptekkel haladok.

Az „Ébredések” című írásomban már említettem, rájöttem még gyermekként, hogy átvernek az iskolában, illetve még a tanár sem tudja, mit is tanít. Ezért nem is tehettem mást, mint mindennek a miértjét keresve haladtam előre. A felismerések, sokasága gyűlt bennem és még mindig nem volt, akivel megbeszéljem, aki segít ezeket a helyükre tennem. Egy ilyen keresés kapcsán sodort a sors a megfelelő helyre, ahol megismerhettem Takács Tibort. Sokat köszönhetek neki. Az asztrológia egy olyan tudomány, ami az életünk megértésében és megvalósításában segít, nem véletlen, hogy sokáig nem csak tagadták, de tiltották is az átlagember számára. Ez mára talán már megszűnt, hiszen sikeresen eljutottak az emberek odáig, hogy csak egy jóslásnak hiszik, és nem veszik komolyan. Persze, mert akkor felelősséget kéne vállalniuk önmagukért, a saját életükért és az már nem megy. Így viszont sosem fogják felismerni, hogy egy álomvilágban élünk, egy mások által megálmodott illúzióban. Bennem azonban még kérdések és gondolatok sokasága kavargott, ezért további tanfolyamok, előadások és könyvek segítségével próbáltam közelebb kerülni életem felismeréséhez és megértéséhez. Így ismerkedtem meg egy kedves barátom segítségével Dr. Molnár Gáborral, aki a parapszichológia megismertetésével igyekszik segíteni az embereknek önmaguk felismerésben. Itt került fel végre az „i-re a pont”. A jó hangulatú óráin minden alkalommal sokan voltunk, így a hangulat biztosítva volt. Hónapról-hónapra, hosszú órákon keresztül ontotta felénk az információkat, melyek feldolgozása több időt igényelt. A két tanítom segítségével, idővel összeállt a kép. A sok kis mozaik, amit életem során innen-onnan összeszedtem, felismertem, értelmet kapott. Tanítóimnál töltött órákon nem száraz információ halmazokat kaptunk, hanem nagyon értékes, hasznos tudást, s amikor picit fáradtunk, egy-egy poén vagy beszúrt szófordulat felrázott mindenkit, hogy újra a jelenben legyünk és figyeljünk. Persze ezek mesterien megtervezett mondatok voltak, ami ez elménket a helyrére tette. smile

 Hálás vagyok a sorsomnak, hogy ezt a két nagyszerű embert megismerhettem. Hiszen, már más képen élem az életem, másként gondolkodom, aminek kapcsán ugyan jó páran eltűntek az életemből. Azonban, akik maradtak, velem hasonló képen gondolkodnak, velük lehet nem csak beszélgetni, de igen magas röptű társalgást is folytatni. Végre nem kel mindent magamba zárni, hiszen a kimondott szó esetén is olyan információkat kapunk, amikre szükségünk van a megértéshez. Ezek jelek, amik életünk során végig a segítségünkre vannak, csak észre kell őket venni. Ez itt a lényeg. Amikor a napi problémákon és egyéb dolgokon kesergünk, az egó irányít minket. Ilyenkor esélyünk sincs rá, hogy észrevegyünk bármit, elmegyünk a saját életünk mellett. Aki önmagára csak emberként tud gondolni, soha nem fedezi fel azt a képességet, tudást, amit a születésünkkel magunkkal hozunk. Tulajdon képen az élet célja nem más, mint a hozott információk segítségével felfedezni a bennünk lévő nagy tudású szellemlényt, aki tapasztalás végett érkezett a földre. Ehhez kapjuk a „negatív” eseményeket, mert ha minden szuper és jó körülöttünk, akkor nem ébredünk fel, nem találunk rá igazi önvalónkra. Nem az anyagi javak, az evés, ivás, stb. megtapasztalása a cél, hanem a szellemi fejlődés! Persze ez nem azt jelenti, hogy éhezni kell vagy a híd alatt lakni. Megteremthetjük magunknak az alapokat, ami a jó életünkhöz kell, de utána a fejlődésünket kell a legfontosabbnak tartani. Amikor kapzsivá válunk, felesleges javakat gyűjtünk, az már a sors részéről nem kap támogatást, ilyenkor a háttérben már készülődik egy esemény, ami segítségével megszabadulunk a felesleges többlettől. Érdemes megtanulni: Adni, mert, ha tudunk önzetlenül adni, nekünk is fognak adni. Azonban, ha elveszünk mástól, (hiszen csak így tudunk gyarapodni), akkor tőlünk is el fognak venni. Ez egy alaptörvény: Amit adok, azt kapom vissza! Legyen az bármi: anyagiak, ölelés, pofon, szeretet, mosoly, harag, stb. Ezáltal életünkben az eseményeket, mi magunk teremtjük meg. Semmi mást nem kapunk vissza, mint amit magunkból adunk, kisugárzunk, kivetítünk a külvilágba. Aki kesereg, nyafog, problémázik, az olyan eseményeket vonz magához, hogy ezeket meg tudja élni. El lehet térni a saját feladatunktól, csak nem érdemes. Ezért mondjuk: Változz meg és megváltozik a világ is körülötted. A megvalósításnál egyetlen dologra kell figyelni: a szívünkre! Amit szívvel teszünk, az jó. Mindig azt adjuk másoknak, aminek mi magunk is örülnénk és egészen biztos, hogy nem fogunk csalódni. Merjenek kérdéseket feltenni és keressék rá a válaszokat. Nyissák ki a szemüket, nézzenek körül. Ne fogadják el a: csak ma, csak neked, mi megmondjuk a tutit, mit egyél, mit vegyél, stb. Mindenki képes gondolkodni és irányítani a saját életet, persze ebben az esetben a felelősség is a miénk. Azonban, ha az egó helyett a szívük szavára hallgatnak, semmi olyan nem fog történni, amivel ne tudnának azonosulni. Az élet nem más, mint egy színház, ahol mi magunk vagyunk a főszereplők és a rendező egyaránt. Hát játszunk! Boldogan, vidáman gondok nélkül, mint gyermekkorunkban, amikor az életből még csak a játékot láttuk. Aztán megteremtettük a magunk félelmeit, bánatát, problémák halmazát és úgy elvesztünk benne, hogy nem tudunk azóta sem kilábalni belőlük. Kezdjünk egy új darabot, ahol csak jó dolgok történnek, ahol süt a nap, nincsenek mesterséges felhők és viharok. A boldogság, harmónia, elfogadás, szeretet az, ami megalapozza az életünket. Engedjék el a múltat, ne foglalkozzanak a jövővel, mert az életet csak a jelenben lehet élni. Ami ettől eltérő gondolat, azt az egó képzi, kizárólag azért, mert a saját biztonságát a problémák megoldásában érzi. Csak az történik meg, amit a leszületésünkkel megterveztünk. Amikor ezt felülbírálják, a saját döntéseiket kérdőjelezik meg. Ne engedjék az egót minősíteni, csak fogadják el ami történik, minden eseményben keressék meg, hogy mit akartak megtanulni belőle. Mindenki a saját megtervezet életét éli, ezért ne foglalkozzanak másokéval. Amennyiben képesek a gondolkodásukon változtatni és megértik, hogy emberi mivoltuk múlandó, szellemük azonban képes mindenen felülemelkedni, képesek lesznek egy magas színvonalú szellemi életet élni.

 

Színház az egész világ és nincs más dolgunk, mint a saját rendezésünkben az általunk megálmodott szerepet eljátszani benne.

 A cikk másolása vagy egyébb felhasználása nem engedélyezett!