Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
„Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
„Süt még nap a nyáron!"

 

 

A Mikulás Karácsonya

(rajzfilm, magyar szinkron)

 

 

 Ha eljönnek az angyalok

(magyar szinkron)

 

A cikk másolása vagy további felhasználása nem engedélyezett! 

 Munkahelyén az utolsó nap kellemes hangulatban telt el. Mindenki hozott valami apróságot: süteményt, szendvicset, italokat. Jól érezte magát, hiszen számára ennyi az ünnep. Utolsóként lépett ki az épületből, nem volt kihez sietnie, összehúzta kabátját és lassan indult hazafelé. Hideg téli nap volt, a hó szállingózott, a város már karácsonyi díszekben pompázott. A kirakatokban csillogó feliratok, a fákon és az utcán pompás díszek tették hangulatossá a várost. Magányosan sétált, közben az elmúlt évek emlékeit próbálta felidézni:

- Huszonöt éve egy karácsonyi partin ismerkedett meg feleségével, barátai mutatták be őket egymásnak. Szerelem volt első látásra. Az estét együtt töltötték, táncoltak, beszélgettek. Gyakran találkoztak, sok időt töltöttek együtt, mert tudták, érezték, összetartoznak. Moziba, színházba, és kirándulni jártak. Életük reményteli és boldog volt, lelkesen tervezték a jövőjüket. Egy kellemes nyári estén, a szigeten kérte meg a lány kezét. A következő karácsonyi ünnepen a család nagy örömére, bejelentették az esküvőt. Boldog volt, szerencsésnek érezte magát, hogy ilyen csodálatos asszonyt talált. Rövid idő elteltével felesége bejelentette, babát vár. Annyira boldog volt, a fellegekben érezte magát. Kis fiára büszke volt, mindenhová elvitte magával. A kollégáknak fényképeken mutatta, milyen csodálatos családja van. A kicsi szépen cseperedett, aztán megérkezett a kis testvér, egy gyönyörű kislány. Sok időt töltött gyermekeivel, játszótérre, parkba mentek, de a cirkusz és az állatkert is kedvelt hely volt a család számára. Gyermekei szerették a havat, így télen szánkóztak, hógolyóztak, hóembert építettek. Mások által irigyelt, boldog család voltak.

 Öt boldog év telt el, de ahogy nőttek a gyerekek, egyre több pénzre volt szükségük, így mellékállást vállalt. Családjára már kevesebb idő jutott, hazaérve fáradtan roskadt a fotelba. Hétvégén is dolgozott, ezért sem kedve, sem ideje nem volt kirándulni, vagy a gyerekekkel játszani. Észre sem vette, családja mennyire eltávolodott tőle, a munka kitöltötte az életét. Kislánya is hiába várta, már nem volt rá ideje. Az ünnepek sem érdekelték, születésnapra vagy karácsonyra drága ajándékokat vett, így próbált kedveskedni gyermekeinek és feleségének. A vacsora, a vendégek csak felesleges tortúra volt a számára. A boldog családi életük szertefoszlott és ellaposodott.

Aztán feltűnt egy fiatal nő a kollégák között, aki kedvességével felkeltette a figyelmét. A szürke hétköznapokba feltűnt egy kis fény és nem tudott nemet mondani. Kapcsolatuk hamar kiderült, így feleségét elhagyta, a gyermekei elfordultak tőle. 

A fellángolás rövid, néhány hónapig tartó futókaland lett, és ott maradt egyedül, egy albérletben. Egy pillanat alatt mindent elveszített, családot, otthont, a gyermekeit.

 Hosszú évek óta magányosan él, szülei elmentek, testvére nincs. Munka után hazamegy, de csak az üres lakás fogadja. Keresgél az emlékei között, annyira szeretne emlékezni a régi boldog percekre, ami oly régen volt, de sajnos idővel ezek elfakultak. Soha nem volt fiával fenyőfát venni, pedig az ünnep hangulata a fa díszítése…, mennyire jó lett volna. Apró ajándékok, amit együtt készítenek el, az ételek finom illata, ami átjárja a lakást, a gyermekei nevetése, felesége kedves mosolya! Most értette meg, mit veszített, mi az, amit már soha nem tud pótolni. A gyerekek még kicsik voltak, úgy elszaladt az idő s nincs emléke róluk. Mi történt, hová lettek az évek? Szeretné helyre hozni, de már nem lehet. Felesége nem bocsátott meg, a gyerekek felnőttek, nem tartják vele a kapcsolatot. Pedig úgy szeretne adni valamit, nem drága ajándékot, hanem egy emléket, amiben benne van a szeretet önmagából, a szívéből.

Gondolataiból visszatérve megértette, semmit sem tud tenni, elrontotta, hibázott, ezt az ünnepet is magányosan tölti. Lassan, szomorúan lépkedett a havas úton. Az egyik kirakatban meglátott egy szép fotóalbumot, ami elindított benne valamit. A boltból kilépve a díszes csomagot úgy szorongatta, mint aki valami megváltást remél tőle.

A szenteste magányosan ült a fotelba, a rádióból halk zene szólt, kezében a régi fotók. Az emlékek könnyeket csaltak a szemébe, fájó és szomorú szívvel rendezgette az albumba a még megmaradt, megkopott képeket. Néhány régi kép és hozzá pár kedves emlékek, ennyi maradt egy boldog családból.

 

 

 

Város karácsony nélkül

(magyar szinkron)

 

A cikk másolása vagy további felhasználása nem engedélyezett! 

 

 

Hűvös, de szikrázó napsütésben nyitotta meg kapuit a jégpálya a látogatók előtt. Kati már nagyon várta ezt a napot. Szeretett siklani a jégen, ilyenkor szabad és boldog volt. Sietve húzta fel a korcsolyát és dobogó szívvel lépett a jégre. A levegő friss illata, a nap fénye és a jég csillogása szépítette meg számára a pillanatot. Könnyedén siklott a jeges víztükrön, arcán piros pír jelent meg. Számára ez volt a tökéletes kikapcsolódás, itt töltődött fel a napi munka után. Minden körnél látott egy-egy ismerőst, akinek boldogan integetett. Egyre többen érkeztek, még kezdő és már rutinos korcsolyázok is. Egyszer csak megérkezett barátnője, akinek nagyon megörült és boldogan integetett felé. A lány is észrevette és mosolyogva intett vissza. Ekkor azonban figyelmetlenségéből adódóan összeütközött egy férfival. Az esést mindketten nevetve nyugtázták, harag nem volt egyikükben sem. Csak ekkor néztek egymásra, miután mindketten sikeresen talpon voltak, Szemük egymásra villant, valami bűvös varázs került a levegőbe. A fiú ezt megérezte és kihasználta a lehetőséget:

Engedd meg, hogy bemutatkozzak, Gábor vagyok. Szeme, szája egyszerre mosolygott. Katit elvarázsolta a látvány, nevetve, remegő hangon válaszolt:

-Szia, Kati vagyok.

Gábor élvezte a pillanat varázsát és megkérdezte:

-Mehetek Veled?

Kati, aki szintén örült a találkozásnak, örömmel válaszolta:

-Persze, gyere, induljunk.

Amikor Kati haza indult, Gábor felajánlotta, hogy elkíséri, ezzel is meghosszabbítva az együtt töltött perceket. Kati örömmel vette az ajánlatot, s bár az este hűvös volt, arcán még mindig jelenlévő piros pír jelezte örömét. Sötét volt, a kopasz fák egyhangúságát a színes kirakatok fénye szépítette meg. Az emberek csomagokkal a kezükben siettek, míg ők ketten kézenfogva sétáltak a téli szomorúságba öltözött utcákon. Teltek a napok, minden délutánt a jégpályán töltöttek. A találkozás sok boldog percet szerzett mindkettőjüknek, jókedvűen várták a következő délutánt. Közeledett a karácsony, Kati sokat mesélt az illatos sütemények és ízletes ételek sokaságáról, amit anyjával együtt készítenek el. Gábor elképzelte a sok finomságot, szinte érezte az illatukat, a nyál összefutott szájában. Elképzelte a szépen megterített asztalt és szíve összeszorult. Szülei egy balesetben három éve elmentek, s már anyja szülei sem élnek. Az apja szülei egy kis vidéki faluban élnek, de őket nem ismeri. Bár ő is ott született, de még kicsi korában felköltöztek pestre, ezért nem emlékszik rájuk, csak apja által elmesélt emlékképek éltek a szívében. Gábor egyik nap hazafelé megkérdezte:

- Hol töltöd az ünnepeket, hol készül az a sok finomság?

Kati nevetve, örömmel válaszolt:

Anyuval, a nagyiékhoz utazunk, Tobozosra. Ők ugyan apukám szülei, akire már nem emlékszem, mert három éves koromban elváltak, de a szüleit nagyon szeretem

Mindenkinek van saját háztáji de dolgoznak is egy közösségben, így tudnak megélni. Az így keresett pénzből veszik meg azt, ami nem terem meg a kertben. Közösen építik és szépítik a falut, akinek kell, segítenek. Nagyon szeretek ott lenni, az ilyenkor eltöltött két hét számomra fantasztikus. Ott még a levegőnek is más az illata, és éjszaka több száz csillag van az égen. Nem tudom pontosan úgy elmondani, látnod kéne. Kati olyan boldogan és részletesen mesélt, hogy bárki könnyedén elképzelhette a vidéki emberek minden napi életét.

Gábor azonban döbbenten hallgatta az élvezetes beszámolót, torkában gombóc kezdett növekedni, szíve összeszorult, nem tudott megszólalni.

Kati észrevette, hogy valami baj van:

- Mi történt, mi a gond, kérdezte.

Gábor egy rövid ideig hallgatott, majd megszólalt:

- Ott születtem és két éves koromig ott éltem a szüleimmel. Apám pesten kapott munkát és felköltöztünk, de nagyon sokat mesélt a faluról, ahol a szülei is élnek. Ők még mindig ott laknak, de nem ismerem őket, sosem találkoztunk.

Kati is elhallgatott, próbálta összerakni a részleteket. Gondolatok és érzések kavarogtak benne, most értette meg Gábor iránti érzéseit. Biztonságot és sok boldog percet kapott tőle az elmúlt három hétben, de szerelmet nem érzett iránta. Nagyon szeretett vele lenni, nevetni, beszélgetni, de semmi több. Gábor a testvére, így már érthető minden. Három éves volt, mikor szülei elváltak, mert apja hűtlenségéből egy gyermek született. Apját szülei kitagadták, többé nem látogatta őket. Neki ugyan hiányzott az apja, de a család hallani sem akart róla, hogy találkozzanak. A sors azonban másképpen gondolta és az évek elteltével összehozta őket. Gondolatok sokasága pörgött agyában, s ahogy összeálltak a részletek, elmosolyodott.

Felnézett Gáborra és így szólt:

- Gyere velünk Te is! A nagyiék biztosan örülnének. Te nem tehetsz semmiről, nem a te hibád, ami történt.

Gábort is felkavarta a felismerés, szívét mélyen érintették Kati szavai. A lány, akihez vonzódott, a nővére. Azonban boldogan eljátszott a gondolattal, hogy megismerheti apja szüleit, hiszen oly régen vágyott rá. Nem lesz többé egyedül, ismét lehet családja. Nem kell magányosan töltenie az ünnepeket. Gondolatban már azon töprenget, milyen ajándékokkal kedveskedjen, elveszetnek hit nagyszüleinek.

Szívéből boldogan kicsattanó, remegő hangon mondta:

-Örömmel veletek megyek! Köszönöm!

 

A szeretet a legszebb ajándék

 

 

Angyali üzlet

(magyar szinkron)

 

 
BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONyT KÍVÁNOK MINDENKINEK!